image1 image2 image3 image4 image5 image1 image1

Amiért érdemes az ügyvédi irodánkat választani:

  • kiszámítható és előre tervezhető ügymenet,

  • teljeskörü és mindenre kiterjedő tájékoztatás,

  • folyamatos kapcsolattartás, soron kívüli konzultációk,

  • képviseljük Önt az eljárás során, így nem egyedül védekezik a   felkészült hatóságokkal szemben,

  • részletesen kidolgozzuk, felépítjük a védekezését, szakértők segítségével,

Gyors, hatékony jogi megoldások 1937 óta! Képviselet felsőfokon!


Lakáshasználat

A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése

A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a közös lakás használatát a házasság felbontása, vagy az életközösség megszűnése esetére előzetesen szerződéssel rendezhetik. Ennek a szerződésnek az érvényességi feltétele az, hogy azt közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. Fontos tudni, hogy a szerződés csak a megkötésekor már meglévő lakás helyébe lépő közös lakásra akkor terjed ki, ha a szerződés így rendelkezik.

A lakáshasználat rendezése során is igaz, hogy a felek megállapodása az elsődleges, és a polgári törvénykönyv (Ptk.) lakáshasználatra vonatkozó rendelkezései csak akkor és annyiban alkalmazandók, amennyiben attól a felek a megállapodásukban nem térnek el. A felek szabad rendelkezési joga csak annyiban korlátozott, hogy megállapodásuk a kiskorú gyermekük érdekét nem sértheti. A megállapodás hatálya korlátozott annyiban, hogy csak a felek egymás közötti viszonyában érvényesül, harmadik személyre nem hat ki. (Például ha a házastársak magánszemélytől bérelt lakásban laknak, hiába egyeznek meg abban, hogy a lakásban a nem bérlő házastárs marad, a bérbeadó nem kötelezhető arra, hogy e házastárssal bérleti szerződést kössön.)

A bíróságot alapvetően köti a felek megállapodása (lásd a Bírósági Határozatok -BH- 1997/291. számát). A házastársak megállapodásától eltérően a bíróság kizárólag a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel rendezheti a lakáshasználatot.

A lakáshasználat rendezése bírói döntéssel

Ha a felek között nem jön létre megállapodás a lakáshasználatra vonatkozóan, úgy ebben a kérdésben a bíróság dönt. A bíróság döntését bármelyik házastárs kérheti. Amennyiben a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését kérik, a bíróság a közös lakás használatát e kérdés megtárgyalása során rendezi.

Az egyéb jogcímen használt lakások (pl. ún. szolgálati lakás) esetén a lakás használatával rendelkezni jogosult személy vagy szerv határozhatja meg a lakáshasználat további feltételeit, és e jogát az egyik vagy másik házasfélre nem engedményezheti (lásd a Bírósági Határozatok -BH- 1992/320. számát). Ugyancsak ez a helyzet akkor, ha a lakás valamelyik - vagy mindkét - házastárs tulajdonában áll ugyan, de azt haszonélvezeti jog (azaz valamely harmadik személy fennálló rendelkezési joga) terheli (kivéve azt az esetet, ha a haszonélvezeti jog jogosultja e jogát a tulajdonosnak - ingyenesen vagy visszterhesen - átengedi).

A bírói döntés esetére érvényes Ptk. szabályozás nem a saját tulajdonú és a bérlakás között tesz különbséget, hanem attól függ, hogy a lakáshasználat jogcíme közös, avagy csak az egyik felet illeti meg. Ezen túlmenően a döntésnél érvényesülnie kell annak a szabálynak is, hogy a házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogát - életkörülményeinek megfelelően - általában a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha más állandó lakása van

Megoldási módok

1. Az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás

Ha a közös lakás valamelyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján lakott, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg.

A bíróság a másik házastársat kivételesen, és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakásnak - amennyiben adottságainál fogva arra alkalmas - megosztott használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek felett a szülői felügyeleti jogot ő gyakorolja, vagy a lakás elhagyása a másik házastársra nézve - a házasság időtartama és a házastárs körülményei alapján - súlyosan méltánytalan volna.

Kivételesen indokolt esetben a bíróság dönthet úgy is, hogy a házastársnak engedélyezi, hogy bérlői jogállásban kizárólagosan használja a másik házastárs kizárólagos tulajdonában vagy haszonélvezetében lévő lakást, ha a szülői felügyeleti jogokat ő gyakorolja a lakás használatára jogosult kiskorú gyermek felett, és a kiskorú gyermek lakhatása másként nem biztosítható. A lakáshasználati jog ebben az esetben csak rendes felmondással és megfelelő cserelakás felajánlásával szüntethető meg.

2. Közös jogcímen lakott lakás használatának megosztása

A bíróság a házastársak közös tulajdonában vagy közös bérletében levő lakás használatát főszabály szerint megosztja a házastársak között, ha azt a lakás adottságai ( alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma) lehetővé teszik.

A megosztásnak azonban objektív és szubjektív feltételei egyaránt vannak.

Az objektív feltételek lényegében a lakás adottságaihoz (alapterület, beosztás, helyiségek, lakószobák száma, stb.) igazodnak. Ezért a döntéshez általában szükséges a lakás műszaki adatainak pontos megállapítása és a méretarányos alaprajz (lásd a Bírósági Határozatok -BH- 1994/412. számát). A megosztásra alkalmatlan beosztás esetén vizsgálni kell az átalakítás lehetőségét is (BH 1992/399.), illetve a megosztás során lehetőleg a minél teljesebb elkülönülésre kell törekedni (BH 1994/368.).

A megosztás szubjektív akadálya lehet, ha a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével járna.

Hogy mi minősül súlyos érdeksérelemnek, arra általánosságban meghatározást adni nem lehet, így azt mindig az adott tényállás összes körülményei döntik el. Pl. súlyos érdeksérelmet okozhat a házastárs életvitelére jellemző tettleges, agresszív, durva magatartás (BH 1996/589.).

3. Nem megosztható lakáshasználat

Ha a házastársak közös tulajdonában vagy közös bérletében levő lakás használata nem osztható meg, ill. arra nem kerül sor, a bíróság az egyik házastársnak megszünteti a lakás használatára vonatkozó jogát és őt a lakás elhagyására kötelezi kivéve, ha az egyik házastárs a lakásból önként és a visszatérés szándéka nélkül elköltözött. Akkor is ez a helyzet, ha a lakás egyébként alkalmas lenne az osztott használatra, de az egyik házastárs a másiknak megfelelő cserelakást ajánl fel. Ennek a megoldásnak a során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a lakás használatára jogosult kiskorú gyermek érdekei ne sérüljenek.

Annak a kérdésnek az eldöntésekor, hogy melyik fél maradjon a lakásban, elsősorban az számít, hogy van-e a feleknek kiskorú gyermeke, és hogy a gyermek melyik félnél nyert elhelyezést. A lakás kizárólagos használatára tehát alapvetően azt a felet kell feljogosítani, akinél a közös kiskorú gyermeket elhelyezték. Kivétel ez alól, ha a közös kiskorú gyermek más megfelelő lakással rendelkezik, és lakhatása ott megfelelően biztosított (lásd a Bírósági Határozatok -BH- 1993/429. számát).

Amennyiben nincs közös kiskorú gyermek, a lakást annak kell elhagynia, aki magatartásával a másik félnek súlyos érdeksérelmet okozott (PK 299. sz. állásfoglalás), ilyen magatartás hiányában pedig az eset összes körülményeinek (pl. egészségi állapot, életkor, vagyoni helyzet, stb.) a mérlegelésével kell dönteni.

A lakáshasználati jog ellenértékének megtérítése

A lakáshasználati jognak jelentős vagyoni értéke van, így a házastársi közös lakást elhagyó (illetőleg elhagyni kényszerülő) házastárs a lakás kizárólagos használatához jutó házastárssal szemben jóval hátrányosabb vagyoni helyzetbe jut, aminek mérséklését szolgálja a lakáshasználati jog ellenértéke. . Miután tehát a lakáshasználati jog ellenértéke vagyoni hátrány mérséklésére szolgál, így értelemszerűen csak vagyoni értéket jelentő használati jogosultsághoz tapadhat, és pl. családtagi szívességi lakáshasználathoz nem fűződhet (lásd a Bírósági Határozatok -BH- 1989/107. számát).

A lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére válik jogosulttá.

Nem tarthat igényt azonban a térítésre az a házastárs, aki vállalta szerződésben, hogy a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül hagyja el, ill. akitől a bíróság a lakáshasználati jogot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkeztéig vonta meg.

A felek a lakáshasználati jog ellenértékét egymás közötti megállapodással is rendezhetik, amely a bíróságot is köti. Ha viszont nincs ilyen megállapodás, a Ptk. vonatkozó rendelkezései alapján a bíróság dönt valamelyik fél erre irányuló kérelme alapján.

Az ellenérték összegének meghatározása

A lakáshasználati jog ellenértékének meghatározásánál az alábbi szabályok érvényesülnek:

Közös tulajdonban, vagy valamelyik házastárs külön tulajdonában álló lakás esetén a lakáshasználati jog ellenértéke a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének a különbözete. Tulajdoni lakásnál - ha a feleknek nincs a forgalmi értékre egyező előadása, és az hitelt érdemlően másként nem állapítható meg - a bíróság a lakott és beköltözhető forgalmi érték megállapítására szakértőt rendel ki. Az ellenérték összegének meghatározásánál a gyermek lakáshasználati jogának értékét annak a házastársnak a javára kell figyelembe venni, aki a lakáshasználatot szülői felügyeleti joga alapján a gyermek részére a továbbiakban biztosítja.

Az elszámolás módja

A használati jog ellenértéke a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes amelyet általában pénzben kell teljesíteni, de lehetőség van arra is, hogy a térítés helyett a távozó házastárs részére cserelakást ajánl fel a lakásban maradó házastárs.

A lakás elhagyása után is fizethető a használati jog ellenértéke, ha

  1. a bíróság a házastársat felróható magatartása miatt kötelezte a lakás elhagyására, de a lakás elhagyásával egyidejű teljesítés súlyosan sértené úgy a bent maradó házastárs, mint a kiskorú gyermek érdekeit, vagy
  2. a használati jog vagyoni értékét a bíróság a házastársi közös vagyon megosztása iránti per során fogja kiszámolni.