Gyermekelhelyezés

Gyermekelhelyezés a szülők megegyezése alapján

Ha a házasságot felbontják, és abból kiskorú gyermek származott, úgy rendezni kell azt a kérdést, hogy a gyermek hol, melyik szülőnél nyerjen elhelyezést. Erről elsősorban a szülők döntenek, és egyezségüket az eljáró bíróság hagyja jóvá. Megegyezésen alapuló bontás esetén a gyermek elhelyezésében való megegyezés kötelező.

A gyermekelhelyezés kérdésének rendezése azonban nem csak a házasság felbontása esetén kerülhet napirendre. Sokszor a házastársak között az életközösség úgy szakad meg, hogy a házasságot nem bontják fel, ugyanakkor a különköltöző szülők gyermekének elhelyezéséről döntést kell hozni.

A szülőknek a gyermek elhelyezésének és további nevelésének kérdését úgy kell rendezniük, hogy az a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a lehető legjobban biztosítsa.

Hiába van egyetértés e kérdésben a szülők között, ha a gyermek elhelyezésére vonatkozó egyezség egyértelműen ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság azt – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.), valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően – nem hagyhatja jóvá.

Gyermekelhelyezés a bíróság döntése alapján

Ha a szülők a gyermekelhelyezés kérdésében nem tudnak megállapodni, a kérdésben a bíróság jogosult döntést hozni. A bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődését biztosítottnak látja.

Miután a család – mint egység – megbomlása a gyermek életét szinte minden esetben megzavarja, és benne bizonytalanságot, válságot idézhet elő, sőt egész életére kiható módon befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlődését, ezért a bíróságnak mind a házassági bontóperben, mind pedig a különélő házastársak között a házasság felbontása nélkül indult külön gyermekelhelyezési per során különös gonddal kell vizsgálnia azt is, hogy van-e még remény a család egységének helyreállítására. A tárgyalás során a bíróságnak a békítést minden esetben újra és újra meg kell kísérelnie, ha megítélése szerint attól eredmény várható. Ha viszonyt a bíróság az eljárás során úgy látja, hogy a házasság helyrehozhatatlanul és véglegesen megromlott, és így annak fenntartása a gyermek érdekeit sem szolgálhatja – az érintett gyermek(ek) érdekében -, az elhelyezés iránt indított pert a lehető leggyorsabban be kell fejeznie.

A bíróság döntésének alapjai

Törvényi alapelv, hogy a gyermekelhelyezés során is mindig a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni. Ezen túlmenően a bíróságnak – a döntését megelőzően – a lehetséges össze körülményt gondosan meg kell vizsgálnia (például a szülők az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alapján alkalmasak-e a gyermeknevelésre, a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinte-e, a gyermek milyen érzéseket táplál a szülők iránt, hozzájuk mennyire kötődik, az egyes szülők által biztosítható iskoláztatási lehetőségek milyenek, a szülők anyagi és lakáshelyzete hogyan alakul stb.). Erről a Legfelsőbb Bíróságnak a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról szóló 17. számú Irányelve (LB 17. sz. irányelv III. fej.) ad iránymutatást. A gyermek például nem helyezhető el annál a szülőnél, aki egészségi állapota miatt az önálló nevelésére nem képes, és a gyermeket valójában a nagyszülők gondoznák (lásd Bírósági Határozatok – BH – 2001/124. szám). A döntésben segítséget jelenthet a bíróság számára a környezettanulmány, a bölcsőde (óvoda, iskola) véleménye, esetenként pedig akár a pszichológiai szakvélemény is.

Testvérek elhelyezése

Amennyiben a bíróságnak több gyermek elhelyezése kérdésében kell döntenie, törekednie kell arra is, hogy a gyermekek lehetőség szerint a szülők különválása után is együtt maradjanak.

Ha mindkét szülő egyformán kedvező feltételeket tudna is biztosítani a gyermekeknek, akkor is csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy az egyik testvér az egyik, a másik a másik szülőnél él már hosszabb ideje, és a házasság felbontásáig a család szétválása gyakorlatilag megvalósult. Ilyen esetben a szülőknek azt a megállapodását, hogy a gyermekek megosztva kerüljenek elhelyezésre – különösen, ha ez nem jár a gyermekek végleges szétválásával, a gyermekek egymással való rendszeres érintkezése biztosítva van, és a gyermekek érdekét egyébként sem sérti -, a bíróság jóváhagyhatja. Viszont a bíróság a szülők megállapodásának hiányában, vagy erre irányuló kérésük ellenére is határozhat úgy, hogy több gyermek esetén a testvérek külön-külön szülőnél kerüljenek elhelyezésre, amennyiben ez a több éve kialakult helyzetnek és a gyermekek kívánságának megfelelően (érdekeikkel megegyezően) történik (BH 2000/451.).

A gyermek meghallgatása

Az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek (vagyis annak, aki koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani a saját véleményét) biztosítani kell, hogy e véleményét a gyermekelhelyezés során kifejthesse.

Általános szabály, hogy a 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntést a bíróság csak a gyermek beleegyezésével hozhatja meg (BH 2002/439.), kivéve, ha a gyermek által választott elhelyezés a fejlődését veszélyezteti (pl. a gyermek kizárólag azért választja a nevelésére kevésbé alkalmas szülőt, mert az jobb anyagi körülményeket tud biztosítani a számára, vagy kevésbé szigorú hozzá).

A gyermek elhelyezése harmadik személynél

Amíg a gyermek nevelésére valamelyik szülő alkalmas, a gyermek más személynél általában nem helyezhető el.

Ritkán és kivételes esetben azonban a bíróság a gyermeket nem a szülőnél, hanem valaki másnál (ún. harmadik személynél) is elhelyezheti, ha

  1. a szülőknél történő elhelyezése az érdekét veszélyezteti, és
  2. a harmadik személy a gyermek nála történő elhelyezését kéri.

Rendszerint a bíróság a közeli rokonok közül választja ki a gyermek gondozására alkalmas személyt, és előnyben részesül az a nagyszülő (vagy más személy), aki addig is bizonyította már, hogy alkalmas a gyermek nevelésére, valamint továbbra is szívesen vállalja a gyermek gondozását. (Ugyanakkor például a nagyszülőnek arra való hivatkozása, hogy jobb anyagi körülmények között él, és ezáltal jobb nevelési feltételeket tud biztosítani a gyermek számára, mint a szülő, önmagában még nem szolgálhat alapul a gyermeknek nála történő elhelyezéséhez (LB 17. sz. irányelv IV. fej.).

Amennyiben a gyermeket harmadik személynél helyezik el, úgy már nem szülői felügyeletről, hanem gyámságról beszélünk, és a harmadik személy a kiskorú gyermek gyámja lesz, a szülő szülői felügyeleti joga pedig szünetel. Ha a gyermeket sem a szülőknél, sem pedig harmadik személynél nem lehet elhelyezni, úgy a továbbiakban a gyermekről az állam fog gondoskodni oly módon, hogy őt a gyámhatóság nevelésbe vészi.

A gyermek elhelyezésének megváltoztatása

A gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni a bíróságtól, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők egyezsége alapult, vagy amelyre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és emiatt az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll. 

Például pusztán az a helyzet, hogy a szülő, akinél a gyermeket elhelyezték, más lakóhelyre költözik, még nem indokolja a gyermek elhelyezésének megváltoztatását (BH 2003/504.; BH 2001/123.), és önmagában a gyermeket gondozó szülő új házasságkötése sem (LB 17. sz. irányelv V. fej.). Indokolt viszont a gyermek elhelyezésének megváltoztatása, ha a nagyszülőnél elhelyezett, és 14. életévét betöltött gyermek érdeke és kívánsága is az, hogy a jövőben a nevelésére alkalmas szülőjénél kerüljön elhelyezésre, és ő nevelje (BH 2001/432.).

A gyermek elhelyezése, valamint az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhatóság indíthat pert. A szülőnek a másik szülő ellen, a gyámhatóságnak pedig mindkét szülő ellen, illetve ha a gyermek 3. személynél van elhelyezve, a pert ellene kell megindítani. 

Ha a gyermek elhelyezése érdekében azonnali intézkedésre van szükség, a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedéssel határoz.